Aurel Gheorghiu-Cogealac nő-témájú festményei nyomán:

Nézem a másik néma szemét,
mögötte a képek – vádiratok.
Állítja: rajta a nő nehezék,
de szemében az ég ezer fénye ragyog.

Semmiből nem jön ekkora hang –
semmiből nem jön ilyen
ezeréves borzadalom.
Mégis ijeszt, hogy útra jelöl:
nekem nincs az a csillag, ami
beragyogja a gondolatom –

szerinte. Részem a holt unalom,
pletyka, harisnya. Játszma-szerep.
Sárnehéz mellem a földre levon –
patáim a lábam helyén nehezek.

Részem a konyha, mert valahol
tartani kell e rémalakot,
ki a józan észbe eresztve tarol,
s a romok tetején lenyugodva ragyog.

S egyvalamért rém a fél világ:
mert nőnemű – mert annak született.
Egy vonás vonzza a többit, így
születnek az elméletek.